Köszönjük Mendike :)) Nagyon sokat jelent, hogy a barátodnak tekintesz:)

A díj mottója:
Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek.
Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger.
Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket.
Válassz nyolc embert.

-Csillagbaba

-Timi

-Bea

-Varázsmogyoró

-Picuranyu

-Zuz (ha van végre neted )

-Kata- Angyalka anyuja

-Dóri :)  (ne bújkálj, írj mááár)

Egy kicsit szomorkásra, kapkodósra sikeredett az első névnap... Senki nem így képzelte, de ezt dobta a gép... Mamink, (az Édesanyám) pénteken kórházba került :(  eddig is voltak rosszullétei, de most ez minden eddigieket felülmúlta. Infúziókat kap, vizsgálgatják. A vasárnapi napot nála töltöttük volna, mert ő meg épp a születésnapját ünnepelte. A 60.-at.

Még szombaton elmentünk vásárolgatni, Zolikámnak etetőszéket akartunk venni, mert egyre nehézkesebbek az étkezések. Igaz ő még nem eszik, de nagy előszeretettel van velünk és nyúkálna bele a tányérokba. Általában az ölemben ül, ...hát ne mondjam komoly erőfeszítés néha a leves elfogyasztása :))  Szóval etetőszéket nem láttunk olyat ami a mi elképzelésünk volt, illetve ami tetszett annak az ára nem volt túl baráti. Majd legközelebb... De megvettük az első focilabdát névnapjára. Azóta úgy nézem ez lesz A LABDA...  Ez egy kisméretű foci, az FC Barcelona színeivel és címerével. Igazán szépnek nem ezt láttuk mi nagyok, de a kínálatot megmutatva Zolika háromszor is ezt vette ki a kezünkből és ölelte magához széles vigyorral :)  Azóta is nagy kedvenc, mindig szem előtt kell legyen.

Vasárnap reggel -szivecskés kávé után- együtt köszöntöttük Apácskát, (Ő legalább felfogta, hogy a névnapja van, Zolika csak lesett, hogy miért puszilgatja Őt körbe mindenki százszor is) Kapott egy horgászós ágyat, hogy az éjszakai pecázások alkalmával, ne a székben aludjon. :) Nagyon gyors főzés következett, jött Papi ebédelni (jaj szegény olyan elárvult Anyu nélkül) aztán mentünk Mamihoz.  Azért elvittük az ajándékát, egy digitális képkeretet kapott. Anyu egy modern nagymama, szereti az ilyen kütyüket. (telefonja is általában neki van a legújabb tipusú a családban) Jó volt látni az örömét. Tettem fel rá egy csomó képet, úgyis mindig panaszkodik, hogy nincs rólunk fényképe :) Mostmár van. Ahogy hazaértünk C-ről, épp csak kész lett a süti jöttek bátyámék, majd Apuék. Velük is ünnepeltünk egyet. Persze Manókámat nem igazán érdekelte a jövés-menés, beszélgetés, nevetgélés, Ő egyszercsak becsukta a szemét és elaludt.

Persze mi nők is köszöntve lettünk. Papi mindig virágot hoz, egy-egy szálat. A többiektől "ehető virágot" kaptunk, csokit. Zolikám meg nőnapi ajándékul feltérdelt az ágyában, lerámolta a mellette levő játékospolcot. (gondolom nem a megfelelő volt az ágyában) Így most napokon belül ágyszerelés következik...

Ma reggel történt...

Feküdtünk egymás mellett, (na ebben nincs semmi szokatlan, mert általában így kezdődnek a reggelek) hagyom, hogy babrálgassa a hajam, a fülbevalóm, ...közben nézem, szívom be illatát.  Suttogok mindenféléket (anya kicsi kincse... stb)   ... figyel... Egyszercsak megfogja arcom a két kezével, odanyomja orrocskáját az enyémhez, és felnőttes komolysággal mondja: TETETETE. Bekapja az arcom, (ezt hívom én puszinak) majd mélyen a szemembe néz (...úristen a vesémig hatol a tekintete ilyenkor...) és nevetni kezd.

Mi ez ha nem az első legszebb vallomás? :) Mosolygok és könnyezem egyszerre... :)

Azthiszem újra kinőtt a köldökzsinór... néhány napja maximum másfél méter a távolság, ami Zolikámmal köztünk lehet. Olyan semmi nem jó, semmi nem tetszik, nem akarok aludni, nem akarok enni, nem akarok játszani hangulatban van...  Az időjárásra fogom. Sötét van, felhős az ég, hol az eső esik, hol a hó :(  Nem süt a nap, ezért nekem sincs túl jó kedvem... :( 

Tegnap meglátogatott a védőnénink...(ééééreztem én, hogy hamarabb kellett volna sétálni menni!!!!!!!)   Hát mit mondjak, nem dobott rajtam hangulatilag ő sem...

 Kérdései: -Hozzátáplálok már? -Nem, mert mostanában nem fogad Zolika el semmit kanálból, erőltetni pedig nem fogom. Amit megkóstol azt jóízűen megeszi, de csak 1-2 kanál a maximum amit elfogyaszt, ez pedig nem hozzátáplálás... Nem akarom leszoktatni a szopiról, mert a világ legjobb dolga összebújni a kisbabámmal.

-Még mindig csak szoptatok?? Igen. Szerencsére van elegendő tejcsi.(az előző látogatásnál az volt a baj, hogy meglátta az ajándékba kapott bébiitalt pedig fel sem lett bontva) Itt ismét oda lyukadtunk ki, hogy valami mást is ennie kellene, mert már nem elég tápláló a tej ilyenkor, meg nem tartalmaz elég vitamint blablabla. (Megjegyzem, Zolika most 9 kg felett van valamivel.)

-Jól lát, hall? Tuti igen, mert ha épp a szobájában játszik rálátok a konyhából és onnan is szoktunk kukuccsolni.

-Szoktunk neki énekelni, mondókázni? Szinte az egész délután ezzel telik. (szegény gyerek nem tiltakozik ha énekelni kezdek) Velem "énekel", beszélgetünk.

-Miket csinál? Forog, ha van kedve. (Éppen nem volt... ) Biztosan ül, de még magától nem ül fel. Nem mászik még. Kúszik, de csak hátrafelé, négykézláb áll és "hintázik" , ha fogom a kezét kirúgja magát állásba és rugózik. Szerinte kicsit lusta, ez pedig a nagy súlya miatt van. Lehet, hogy lusta, de majd rájön a mozgás örömére. Ha van kedve így is hihetetlen távolságokat képes megtenni a maga módján...

Szóval nagyon örültem amikor becsuktam az ajtót mögötte. Tudtam én, hogy problémás anyuka leszek. mert nem szeretem betartani a tankönyvben leírtakat. De hiszem, hogy ha az ösztöneimre hallgatok akkor nem teszek rosszat a gyerekemnek.

Na és végül:

Köszönet Csillagbaba a játékra invitálásért :)

-Várandóság: föld felett lebegő állapot, életem legszebb időszaka

-Újszülött: maga csoda. Hihetetlen érzés volt amikor először magamhoz ölelhettem újszülött kisfiamat.

-Virág: szeretem a virágokat. Elvarázsol például egy napraforgó mező. Imádom

-Ajándék: minden ajándéknak örülök, ha szívből kapom.

-Hűség: Nagyon fontos számomra, hű vagyok és ezt el is várom cserébe.

-Boldogság: Sok idő után megtaláltam... megtalált :)

-Család: Jóóó nagy családom van. Néha az agyamra mennek és az agyukra megyek, de addig jó amíg vannak!!

-Szülők: Nagyon picike koromtól nem élnek együtt, de mindketten megtalálták a párjukat. Innen van a nagy család :)

-Barátnők: Számszerint igazi: 2.  Sajnos, amikor 2 éve ideköltöztünk C-ről az egyiket "elhagytam" de igyekszünk gyakran beszélni telefonon. A másik, az egyik munkatársam is egyben. De általában mindenkivel megtalálom a közös hangot.

-Háztartás: Nem vagyok rendmániás, de k(á)osz nincs. Bárki bejöhet... ;)

Nem írnék új szavakat. Még az előzőek is ott vannak :)

Így akartam kezdeni ;)

Azoknak, akik eddig nem olvasták történetünket, de kíváncsiak ránk... (szeretettel köszöntöm Őket is)

Előzmények http://minimano.blog.nlcafe.hu/ 

Megérkeztem.

-hivatás: szeretem, néha hiányoznak az emberek de babázni sokkal jobb J

-gyerek: a legnagyobb ajándék

-házasság: nekem nem jött be, a „nemházasságban” sokkal boldogabb vagyok

-otthon: a célom, hogy a nyugalom szigete legyen… J

-hobbi: net

-TV: van

-utazás: de jó is lenne néha világgá menni csak úgy cél nélkül…

-pénz: … sokkal több kellene…

-halál: erre nem akarok írni semmit…

-hagyomány: fontosak, de újakat is teremtünk

Az én szavaim:

-pillangó

-család

-mosoly

-napsütés

-könyv

-magány

-barát

-sírás

-pihenés

-film