...na az van minálunk. Jóóó nagy. Rájöttem, hogy a hangzavar nagysága a gyerekek számával nem egyenesen aránylik, hanem arányosan növekszik... Sőt, ha lehet, hatványozottan... Jó lenne ilyenkor egy kicsi, csak egy ici-pici csend... egy csendes zug...

...és rosszalkodnak... úgy igazán kiborítóak néha... de úgy röhögősen ám :) Ha Zozi valami olyat szeretne csinálni amit tudja, hogy nem fogok engedni, megcsináltatja Marcival. Folyamatosan adja neki az instrukciókat, mit hogy kell...

Minap jövök-megyek, teszem a dolgom, hallom, hogy a mi szobánkban vannak. Közelebb lépek, hogy jobban halljam mit csinálnak... meg egy kicsit kukucskáltam is :) Nekem háttal mindkét rosszcsont, térdelnek a tv-házimozi előtt. Zozi mutogat és magyaráz: -Marci ne aaazt nyomjad, ezt kell nyomni, hogy bekapcsolódjon és ott legyenek a betűk! ...és Marci nyomja boldogan, ...és hangosan röhögnek hozzá...

Másik gyöngyszem: Marci nagyon rá van kattanva a műszaki dolgokra, minden gombot meg kell nyomni, és ha még hangot is ad ki az maga a gyönyörűség. Így folyamatosan kapcsolgatja a mosogatógépet, a mosógépet, a házimozit, az UPC egységét, a számítógépet, ha sikerül belógnia a fürdőbe a mosógépet (ez külön gyönyörűség, mert minden be és kikapcsoláskor dallamot is játszik, meg nagyon szép kéken világít) Kis rafkós, már arra is rájött, ha egy fellépőt az asztal mellé tol és arra feláll, akkor eléri a monitor kapcsológombját... :)

Így aztán Anya folyamatosan csak azt mondogatja, hogy nem, nem  nem, Marci nem szabad... Bár a sok nemezést igyekszem felváltani arra, hogy -vigyázz, mert veszélyes, -jó akkor mostmár kapcsold ki és ennek különböző szinonimái... De az a próbálkozás, hogy fogom és elviszem onnan az nagyon nem jön be. egyrészt olyan üvöltés rá a válasz, hogy a szomszédok a gyámügyet akarják kihívni szerintem, másrészt pedig az első útja úgyis ugyanoda vezet. Próbáltam már kihúzni-kikapcsolni az elosztókat, de ezzel csak magamat szívattam meg... mert ugye áram nélkül nem működik semmi, ráadásul a mosogatógépet úgy izgalmas kikapcsolni, ha épp a program közepén tart... Most egy kapcsolós konnektoron gondolkodom.

...nem is vallom helyesnek az efféle nevelési elveket... dehát az elvek azért vannak, hogy megdőljenek, pláne, ha a gyerekem szemébe könnycsepp helyett örömöt varázsolunk vele.

Na ennyit a bevezetőről, a történet pedig a következő:

Zoli hazahozott a munkahelyéről egy puha, pont egy maroknyi méretű kabalamalacot. (nem tudom mi az anyagának a neve, olyan műanyag, de szivacs szerű valami) Zozó azonnal a kedvencének kiáltotta ki, azzal aludt, de úgy, hogy még álmában is szorongatta, nappal pedig mindig az ágyán várta a kisgazdáját. Soha nem volt még számára ennyire kedves egy tárgy sem.  Egyik délután a delelés után a malaccal a kezében odakucorodott a mi ágyunkra, később pedig valami érdekes játék elcsábította. Igen ám, de a malac ott maradt... Marci pedig kihasználta a figyelmetlenségét, játszani kezdett vele. Először csak nézegette, aztán pedig meg is kóstolta... annyira jól sikerült a kóstoló, hogy sajnos a malac egyik lábát le is harapta... Apa vette észre... hívta gyorsan anyát... gondolkodóba estek, hogy most aztán mi is legyen... arra jutottak, hogy hátha sikerül még egy ugyanilyen malacot szerezni, addig pedig a malac fájós lába be lesz kötve, hogy meggyógyuljon. Persze amikor Zozi számára világossá vált, hogy a malac elvesztette a lábát, voltak könnyek, de megígértük, hogy biztosan meggyógyul csak sokat kell szeretgetni, ölelgetni. Hosszú hetek teltek el, 2 vagy talán 3 is, mire sikerült valaki olyan munkatársat fellelni, akinek van ilyen malackája és nincs rá szüksége, elhozta nekünk. Az aznapi esti lefekvésnél volt nagy öröm, csodák-csodájára meggyógyult a malac lába :) Azóta a beteg lábú malac bekerült Zozi "dobozába" amiben a tárgyacskáit -első ruhácska, első hajtincs...stb... - gyűjtögetem. Az új malac pedig továbbra is nagyon nagy kedvenc, azzal alszik, vele ébred és naponta elhangzik, hogy nagyon kell rá vigyázni, nehogy beteg legyen ez is :)

Ma délben az egész napos havaseső eredményeként, óvodából hazaérve a minden pocsolya mélységét megvizsgáló nagy és okos fiam bokáig sáros csizmában lépett be a lépcsőházba. Kértem tőle, hogy ballagjon szépen fel, addig elteszem a babakocsit és úgyis utolérem. De feltétlenül minden lábtörlőn törölje meg a csizma talpát. (úgy gondoltam minden lépcsősor elején kihelyezettekbe)

Hát Zozi szó szerint értette, és így is tett :D ...Minden ajtó elé kitett lábtörlön rajta volt a csizma talpának lenyomata :D

...Még jó, hogy a negyedik lakás a mienk :)

Kicsi Drágám, nagyon boldog névnapot kívánunk Neked!

Nagyon szeretünk!!

Mármint Marcinak.

Két lábon nagyobb távolságot még nem tett meg eddig. Amióta viszont önjáró, azóta nagyon nehezen viseli el a babakocsit, pedig lényegesen gyorsabb, egyszerűbb ...nekem...  Így hát ma sétálva mentünk Zoziért az oviba, ami nem több, mint 300 m, oda-vissza az már 600. De amíg vártuk, hogy megebédeljenek az ovisok és kinyissák a kaput, hogy bemehessünk értük, még legalább ennyit sétálgattunk unaloműzőként... hát azoknak az apró lábaknak szerintem nem kevés. Ebben volt 2 hasra esés, megszámlálhatatlan kavics-söröskupak-cigarettacsikk-csatornafedél megvizsgálása közelebbről, 2 kutya és egy cica megbámulása, sok-sok autó köztük 4-5 kamion megcsodálása :) Még jó, hogy jó melegnek találtam a kinti hőmérsékletet és csak egy vékonyabb szabadidő-felsőt kaptam magamra, mert még így is a hátamon csorgott a víz rendesen mire hazaértünk...

...és Marci még csak el sem fáradt... :D (én igen)

Csak hogy kicsit rendhagyó legyen. Az ötlet nem magamtól, hanem Ferilkától
származik, egyszer valamikor Ő készített hasonlót, és megtetszett.

ALVÁS: Egy éve a felállás a következő volt: Marci kapott egy utazóágyat így abban aludt, de nagyon sok ébredéssel, Zozi pedig a gyerekszobában saját ágyában. Na most ez arra módosult, hogy bár mindenki a helyén alszik el, de a mi ágyunkban ébredünk négyen. Hát nem mondom, hogy túl kényelmes :D

BESZÉD: Zozi hihetetlenül sokat fejlődött szókincs ügyileg, eszméletlen dolgokat mond. Marci mindent megért, meg is érteti magát, de semmit nem beszél. Illetve a kis haspók egyetlen "szava", hogy hamma... vagyis enni kér :) na jó, még lelkesen tik-takozik és brümmög, nénózik, vau-vauzik, béget :D  ...de semmi anya, apa vagy valami értelmes...

CUMI: A nem cumizó Marci a fogzáskor kicsit rászokott a cumira, de nem kell állandóan, csak ha eszébe jut rág rajta egyet-kettőt. Viszont nem mindegy, hogy milyen, ragaszkodik ahhoz a két darabos kiszerelésűhöz amit egyszer a Tescoban vettem. Az egyiket el is hagytuk egy séta alkalmával, de nem tudom pótolni sem, mert egyszerűen eltünt a polcokról...

CSALÁD: A létszám nem változott 2011-ben :)

DOKI: Sajnos jó sokszor látogattuk őket...

EVÉS: Nincs rá panasz, Zozi szépen önállóan, Marci kis segítséggel eszik.

ÉTVÁGY: Zozinak lehetne jobb is, pláne az oviban. Marci viszont mindenevő, bármit szívesen. Na jó, a tejbegrízt ő sem szereti...

FOG: Zozi 20 fogú lett, nála az egész fogzás könnyített menet volt. Marci nagyon fájdalmasan növesztette őket, ...és még nincs vége... hátra vannak a szemfogak és a hátsó rágók...

GONDOLATOK: Vannak szépek, csúnyák, okosak és ostobák. Van amikor nem sikerül úgy megfogalmazni ahogy szeretném.

GYEREKDOKI: Sok-sok bosszúság... Hát végül nem cserélődött le... nem volt kire, de nem hozzá hordom a kicsiket, hanem ahhoz a doktornőhöz, akivel egy a rendelőjük és váltják egymást. Kicsit trükközni kell ugyan, de megéri...

HISZTI: Szerencsére nem nagyon volt vele dolgunk :) alapból nem hisztisek, amit meg nem szabad azt akkor sem szabad.

IKREK: Ikreeek? Na ezzel még mindig a sírba tudnak kergetni.... Mert bár nagyon hasonlítanak, de a korkülönbség azért látszik.

JÁTÉK: Köszönjük szépen van elég. Sőőőt... Komolyabban, imádnak játszani, legyen az bármi, akár egyedül, akár együtt szívesen játszanak. Szeretem csak úgy nézni is amikor elmélyülnek valamivel :)

KÖNYV: A másik kedvenc :) Zozi minap azzal lepett meg, hogy a kedvencét a Boribon kirándul-t elmesélte magától. Marci is szívesen lapozgatja. Bár rá figyelni kell, mert szó szerint falja a könyveket... :)

LOTTÓ: Mivel többször bebizonyosodott, hogy Zozi milyen szerencsés, ősszel kitöltettünk vele egy lottót. Hát már azóta többször volt kettese... :D egyszer csak telibe találja...

MESE: mese és mese és mese. Mindig, ha van rá idő. Zozinak minden este, de egyre többször jön Marci is egy könyvvel, hogy meséljek :)

NŐK: Az ovikezdéssel az is bebizonyosodott, hogy Zozi bizony a nők/lányok kedvence :D Szeretik az óvónénik, a dadusok, de a csoportban van két kislány akik szó szerint versenyeznek érte :D (most még jót mosolygok, nem tudom később is ennyire tetszik-e)

NYARALÁS: ...hát sok szerencsénk most sem volt, de majd a 2012-es talán jobb lesz.

OLTÁS: Mindhármuknak volt benne része... a legmeglepőbb, hogy mindenki jól viselte.

ÓVODA: Sokat írtam a könnyes kezdésről. A téli szünet előtti utolsó napon délután volt rá lehetőség, hogy mi szülők is bemehettünk és a gyerekekkel együtt karácsonyi díszeket készítettünk. Közben az óvónénivel nagyon jót beszélgettünk Zoziról. Nagyon látványos a fejlődés amin keresztül ment, már nemcsak, hogy nem sír, de nagyon szépen kinyílt. Mindenben közreműködik, a verseket nagyon gyorsan megtanulja és tanítja a többieknek :D Vidám és barátkozó. Hát majdnem sírtam örömömben :)

PELENKA: Zozival elköszöntünk tőle nappalra tavasszal, de nyár eleje óta éjszakára sem kell. Marcinak kell még természetesen.

RÖVID: ...minden nadrágjuk..., minden éjszaka..., minden pihenéssel töltött idő...

SULI: Nemsokára kiderül milyen Zsuzsinak a félévije, mennyire vált be az új iskola. Hát egyenlőre úgy tűnik, minden rendben, aztán majd meglátjuk.

SZOPTATÁS: Marcinál nagy kudarc, de lassan túl teszem rajta magam. Zozi még esténként mindig kéri.

TESTVÉR: Jó testvérek szerintem. Persze vannak konfliktusok, de szeretik egymást.

TY (a tyúkon kívül nem jut eszembe értelmes szó, azt meg csak esszük :D )

UTAZÁS: Szeretünk utazni, pláne, ha csak úgy magunk kedvéért tesszük. A gyerekek is partnerek benne, szeretnek csavarogni :)

ÚJ: Van új családtag nálunk is azért :) beköltözött a fürdőszobába egy mosó-szárítógép. Hogy ez mekkora találmány!!!!!!! Biztosan van más új is, de én ennek örülök a legjobban :)

ÜNNEP: Majdnem minden hónapra jut 1-2 ünnepelni való. Igyekszünk senkit nem elfelejteni...

Ű (na ű betűs meg pláne nem ugrik be...)

VICCES: Mostanában sok vicces dolgot mond Zozi,igyekszem őket észben tartani, amit pedig lehet ide is leírom. Idén sem lesz ez másképp.

ZENE: Gyakran szól. Szeretjük, van amikor táncra is perdülünk :)

ZSUZSI: Igen, mostanában sokkal kevesebb szó esik róla tudom, de ő már lassan kinövi a babablog kategóriát. Kamasz és nehéz róla olyan dolgokat írni, ami ne sértené a hiúságát.

Nagyon gyorsan elteltek az ünnepek... szinte észbe sem kaptunk és már január lett. Persze nem csak a napok peregtek, hanem az események is, mert nálunk ez már csak így van :)

A karácsony estéjét ötösben töltöttük, vasárnap kezdődött a "buli" nálunk voltak Anyuék, Öcsém, Zoli Anyuja és testvére a családjával. Karácsony második ünnepén Apuékhoz mentünk ebédre, ott találkoztunk a család többi tagjával. Egyszóval zsúfolt, rohanós, fárasztó, de nagyon boldog ünnepünk volt. A gyerekeknek pedig szerintem így volt a legjobb :)

Most csak képekkel jövök, nagyjából időrendben vannak :)

Voltunk kirándulni is, méghozzá Agárdra mentünk el a termálfürdőbe :) bár erről nem készültek képek, de nagyon jól éreztük magunkat. A gyerekeket úgy kellett kihúzni a vízből. Van egy családi medence csúszdával meg mindenféle jóval, na ez volt a nyerő. (alapból nem szeretem csak a természetes vizeket, de ezt a fürdőt bárkinek ajánlom)

Az új évet itthon köszöntöttük, szilveszter délutánján eljöttek barátnőmék (az ő kicsijeik egyidősek a mieinkkel) este tűzijátékoztunk is, gondolom fél lakótelep szentségelt, mert igen hangosra sikeredett... :) Az éjfélt Zozi és Marci már átaludták, Zsuzsi jött koccintani és ő is lefeküdt. Meg mi is, csak úgy öregesen :) de így legalább nem voltunk olyan nagyon álmosak másnap, amikor Apuéknál volt az újévi lencseleves és még mennyi finomság tálalva.

...és van még egy kép (lehet ezzel kellett volna kezdeni...)  december elején sikerült végre találkozni Zsuzsi nővérével (utoljára kislány volt amikor láttam)

...Apácska a karácsonyi ebéd nyersanyagával :) saját fogás természetesen, és Badeni csuka néven fut a recept ahogy elkészült. Ajánlom bárkinek aki szereti a halat, mert valami fantasztikus :)

...aztán (mondhatnám bibibííííí) lett egy mosó-szárító csodagépünk, ami szintén fantasztikus, pláne, hogy azóta a lakás páratartalma jelentősen csökkent :)

...és Marci mostanság így... kis műszaki zsenim... :D

...ahogy a karácsonynak vége lett, Apa is öregebb lett egy évvel :)

Hát ennyi :)

B ékés álmainkba ne csalódjunk soha
O ltalmazzon minket angyalok mosolya
L elkünkben béke és szeretet virítson
D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson
O stoba szólamra ne hajoljon szívünk
G azdagság kísérje minden vidám léptünk
Ú tjaink vigyenek igaz célunk felé
J övendőnk munkája ne váljon kereszté
É jszaka pompásan ragyogjon csillagod
V eled lehessek amikor csak akarod
E gymásra találjon most minden kereső
T ársával éljen minden egymást szerető
K özösen tegyük szebbé ezt a világot
Í zleljünk már most mennyei boldogságot
V áljon minden titkos, szép álmunk valóra
Á ldott legyen minden együtt töltött óra
N evetni tudjunk és őszintén örűlni
O dvas idő fogát messze elkerülni
K eveset mondok végül, de szépet:
Kívánok Boldog Új Évet!

A születésnapok egészségesek. A statisztikák szerint azok élnek a legtovább, akiknek a legtöbb van belőlük.

Apácska! A mai nap csak a tiéd!! Nagyon szeretünk!!

Karácsonykor
fényesek a felhők,
csillagokból
horgol a tél kendőt.
Ráteríti
hegyek tetejére,
fenyőágnak
jégrojtos a vége.
Karácsonykor
mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra
kalácsot is sütnek,
nincsen ennél
izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is
készítettem,
amíg készült
majdnem tündér lettem!

Még mindig hála a megmaradt üdülési csekkeknek, köszönet Anyunak, mert ismét elvállalta, hogy vigyáz a gyerekekre, Apácska ügyességének, és nem utolsó sorban a szemfülességemnek, mert kitöltöttem egy kérdőívet amiért kaptam egy kedvezményes kupont :)

Na szóval a sok hálálkodás eredményeképpen ismét megszöktünk kettesben :) Már kb. 3 hete tudtam a pontos időpontot, de nem mertem elkiabálni, nehogy valami közbejöjjön...

Tehát uticélunk Alsóörs, azon belül ez a csodás hely Csütörtök reggel indultunk, és szombaton délben értünk haza. Igyekeztünk kihasználni ismét a kettesben töltött órák minden egyes percét és a lehetőségeket. Így a hotel minden kényeztető elemét végigpróbáltuk, nagyon jókat ettünk, ittunk, sétáltunk a kedvenc helyünkön Balatonfüreden :) megállapítottuk, hogy télen is gyönyörűűű. Csend volt, arra az egy délelőttre az eső is elállt, sőt sütött a nap, sirályok, kacsák, hattyúk... csupa-csupa cukorszirupos szépség.

A gyerekek demo-üzemre váltottak, állítólag angyalok voltak... vagy csak Anyu nem vallotta be hogy hány ősz hajszálat szereztek neki...  Bár amikor hazaértünk egy napig Marci nagyon haragudott rám, ahol ért ott próbált csapkodni... Zozi nagyon édes volt, bújt nagyon. Kaptak apró meglepetést, és előre beígértük ha jól viselkednek elmegyünk Kecskemétre -ahogy Zozi nevezi- a parkolóházba (Malom center) és a mellette levő körhintára is felülhet. Nos ígéret szép szó. Bármennyire nem kívántuk már az autózást valóra váltottuk az ígéretet. Most pedig minden szépen visszazökkent a szokásos kerékvágásba, Apácska dolgozik, Zsuzsi suliban, Zozi és Marci itthon ugyanis a héten már ovi sincs.

Most jó :) Szeretem amikor minden napra jut valami mosolyogni való.

Itt volt például a mikulás :) Jó volt látni az örömöt az arcukon. Fürdés közben érkezett hozzánk, de csak később fedezték fel :) Így...

Aztán kibontották és játszani kezdtek :) Örültek, pedig nem nagy dolgok voltak :)

Tegnap pedig közös hancúrozás, birkózás volt Apácskával :) Zengett a lakás a sikoltozástól :)

Marci pedig minden napra tartogat valami mosolyogni valót. A legújabb amikor reggel ágyazok, hozza a párnákat és a pizsamákat. Egyszerűen szavakkal nem kifejezhető ahogy örül neki, hogy tud segíteni :) cserébe a feltornyozott paplanokba szoktam dobálni. Imádja, kacag nagyokat. na erről nem készült fénykép, mert olyankor csak ketten vagyunk otthon.

Viszont egyik délelőtt készítettem néhány cumizósat :) vagyis nem cumizósat... avagy így cumizik a nemcumizós :) Értitek?

Arról nem írtam, -pedig akartam, de úgy látszik nem véletlen volt- hogy Zozi megint benne van a Kismama újságban :) Még valamikor nyáron készült a kép amit beküldtem, mert annyira jól sikerült. Úgy látszik nem csak nekem tetszett annyira :) Mosolyog a baba volt a téma. (bár Ő inkább vihog) Kap majd valami ajándékcsomagot a Drágám :)

Arról pedig ITT írtam, hogy Zozi mennyire nyerő gyerek. Ma reggel megláttam az aktuális Thomasz magazint. Megvettem neki, meglepetésnek, hogy várja valami itthon amikor hazaér az oviból. Hazaértünk kinyitottuk és mit látunk... Ezt a fényképet :) Aláírva, hogy a nyereményjáték boldog nyertese :)

Tehát most jóóóó. Remélem ezzel nem kiabáltam el :)

Nem titok, hogy szeretem az egyedi dolgokat :) Szeretem, ha a gyerekeimnek valami olyan van, ami csak az övék, csak nekik készült. Ilyen nálunk a gyerekszoba ablaka. Nem túl nagy kézügyességgel áldott meg a sors, de annál több ötlettel. Így a fejemben sokkal szebbek szoktak lenni a dolgok, de igyekszem a tőlem telhető legtöbbet kihozni az elképzelt dolgokból. Tehát az ablakok, tavaly télen, idén nyáron, és végre elkészült az idei téli ablak is :) (kattra nőnek)

Zozi ül az ölemben. Felfedezek rajta a homlokán a haja tövében egy új anyajegyet, mosolyogva megpuszilom. Kérdezi mit csinálok. Elmondom neki, megmutatom a másikat is, a nyakán a füle mögött levőt, elmesélem, hogy az már születésekor is ott volt :) Imádom, oda is kap egy puszit. Nézi-nézi az arcom, felfedez egy pöttyöt, ad rá egy puszit és mondja: Anyám jegye :)

Fürdetem. Játszik a kádban, majd megjegyzi:

-Még kisfiú vagyok. Nekem csak a fejemen van szőr, neked meg még a lábad is szőrös... :) (aznap este le is borotváltam gyorsan)

Ballagunk haza az oviból. Mesél:

-Jó volt ma az oviban. Ettünk, aztán kicsit kimentünk az udvarra játszani. (amióta hideg van nem szeret kimenni)

-Mit csináltál? Futkároztál? Csúszdáztál?

-Neeem. Ültem a padon és vártam az én anyámat. (tutijó lehetett tényleg...)

Szintén oviból hazafele... eszetlenkedett útközben, hol előttem, hol mögöttem. Többször kértem, hogy mellettem jöjjön. (általában szépen mellettem jön, vagy a kezemet vagy a babakocsit fogja) Mégsem... meg is lett az eredménye, egy óvatlan pillanatban el is esett... én meg épp nem oda figyeltem, véletlenül rágurítom a babakocsi egyik első kerekét a lábára, de olyan szerencsétlen módon, hogy a csizmája beszorult a kerekek közé. (páros kerék pont akkora távolsággal, amekkora a csizma lábfeje)  Az biztos, hogy nem fájhatott neki, de nagy mérgesen felkászálódott és rám ripakodott: -Nem figyelsz? Na belőlem kirobbant a nevetés, mert a látvány szörnyen komikus volt.  Zozi még szemrehányóbban: -Ne nevess! Ez cseppet sem volt vicces!

Már megint olyan gyorsan peregnek a napok felettem, hogy legszívesebben listát írnék, mi is történik felénk...

Múlt csütörtökön Marcival voltunk tanácsadáson. A védőnéni 82 centinek és 11550 gr-nak mérte. Hát nem kicsi és nem pillesúlyú az biztos. Bár megállapította, hogy az előző méréshez képest csak pár dekát gyarapodott. Na igen, azóta elindult és állandó mozgásban van. Ráadásul az elmúlt hetek betegségei, étvágytalanságai nem segítettek a hízásban.  Ezután megkapta a védőoltásokat. Szegénykém kettőt is... Ennek ugye 6 napja, egyenlőre nincs semmi mellékhatása, remélem már nem is lesz. Bár a nagykönyv 3-9 napot ír... és remélem nem kiabáltam el...

Megejtettük a hajvágást is, főleg Marci miatt, mert hihetetlen dús és hosszú sörényt növesztett már. Zozi nagyon várta, és nagyon jól tűrte, de Marci végigordította az egészet. Mostanában Marci nem szeret semmi olyan dolgot amit a fejével csinálok, legyen az hajmosás, hajszárítás, orrtörlés, orrszívás (pláne) na jó esetleg a fogmosás az mehet. Zozi szörnyen büszke magára, persze jogosan, mert ő ezeknél soha sem sír :) Ha pedig megdicsérem, hogy milyen ügyes volt, akkor kijavít, hogy ő nem ügyes, hanem okos :) nagy dumagép :)

Zozikám újra belelendült az ovis hétköznapokba, nagyon készülnek a mikulásra. Nagyon édes verseket tanultak. Ügyesen mondja is. Nagyon érdekes, hogy bár minden hangot ki tud mondani, ha gyakoroljuk és figyel rá, de ha beszél akkor nem mindet használja, illetve mást mond helyette. Pl. K helyett T-t mond, G helyett D-t, meg van még egy kettő... Bár én tökéletesen megértem amit mond. Igyekszem kijavítgatni, sőt kotrom elő az agyamból azokat a gyakorlatokat amiket még Zsuzsival végeztünk, amikor logopédushoz jártunk.

Valamiért mostanában Zozi nem alszik túl jól... Este elég sokára alszik el, van amikor már azt hiszem alszik és kérdez valami sületlenséget :) Aztán éjszaka megkezdődik a program... Vagy jön és úgy bemászik az ágyunkba, hogy észre sem vesszük :) ez a legjobb, mert nyugodtan alszunk tovább :) Vagy a következő:  1-2 napja kitalálta, hogy fél a mi szobánkban a sötétben... az óra villogó szemétől... Van egy kivetítős óránk és a másodpercenként felvillanó óra és perc elválasztó pöttyöket hívja így... Volt olyan is, hogy hajnali 3-kor kitalálta, hogy ébresszük fel Nannát (Zsuzsit), mert játszani szeretne a pici kutyákkal. (ezek Zsuzsinak apró kinderfigurái)  Hát nem tudom mit szólt volna hozzá :)) Na ez volt a legrosszabb, mert kb egy órát győzködtem, hogy aludni kellene, mert éjszaka van.

Zsuzsi egész múlt héten, sőt még előtte is tanulmányi versenyeken volt délután. Olyan tárgyakból is, amik nem mennek annyira jól, de nem bánom, mert így legalább kipróbálja magát. Így legalább kénytelen volt tanulni is :D

Apácskánk dolgozik szokás szerint. Amikor hazaér és a kaputelefon jelez, hogy nyitja az ajtót mindkét pici egymással versengve rohannak a bejárathoz. Annyira imádni való Marci, ahogy szalad végig billegve a folyosón :) A szomszédok pedig pontosan tudják, hogy Apa mikor ér haza, mert Zozi kb olyan hangerővel üdvözli :)

Na sikerült megörökíteni Zozi versmondását. A végén anya kicsit kuncog... na jó... beleröhög ... Bár a minőség nem túl jó, mert csak a fényképező kamerájával készült, de a lényeg jól látszik :)

Leírom a verset, csak az érthetőség kedvéért :)

Télapótól nem félek,

alig-alig várom.

A jó kedves bácsinak,

örülök, ha látom.

Te tudod Télapó

rossz gyerek nem voltam,

óvónéniket szerettem,

mindig szót fogadtam.

...hogy vannak dátumok amik örökre beleégnek az emlékezetünkbe... Ez a nap számomra ilyen...

Írtam róla először itt

az első évfordulón itt

a másodikon itt

a harmadikon már csak egy mondat erejéig itt

Ez a negyedik év... valahogy nem megy, hogy kitöröljem és ne jusson eszembe... :(

Egy két-lábon és négykézláb járó humorbomba :)

Igazi vidám, mindene vigyorgós rosszaság. Szándékosan keresi, hogy mit tud rosszalkodni, közben figyeli, hogy mit szólok hozzá :)

Annak idején Zozi is hasonlóan próbálgatta a határokat, így van ezzel most Marci is. Én pedig nem túl következetesen, hangulattól és a kialvatlanság mértékétől függően próbálom humorosra venni a dolgokat. Félreértések elkerülése végett: soha nem zavar, ha szétpakol, vagy a lábam alatt van.

Hogy miket csinál?

Pl:

-mosásnál a már szétválogatott koszos ruhákat a lakás minden pontjába széthordja,

-a mosógépet rendszerint átprogramozza, még szerencse, hogy csak a centrifuga gombja érdekes számára, így max víztől csöpögve veszem ki a ruhákat, ha véletlenül valamiért nyitva maradt a fürdőszoba ajtaja és Marci ezt észrevette :)

-Az már meg sem lep, hogy a konyha szekrényekből kipakolja az edényeket…

-vagy a mosogatógép lehajtott ajtaján ücsörög…

-vagy Zozi szekrényéből (sose a sajátjából) kirángatja a ruhákat…

-vagy a konyhában egy közepes méretű vödörben tárolt krumplit szanaszét gurítja…

-vagy az összes vöröshagymáról megpróbálja a héját leszedegetni…

-vagy kikapcsolja a számítógépet amikor épp valami „nagyon fontosat” írok vagy olvasok…

-vagy megkaparintja a tölteni csatlakoztatott telefonok zsinórját és addig rángatja míg az ki nem jön a konnektorból…

-vagy…vagy… vagy… órákig sorolhatnám :)

De imádom:) Nagyon bújós lett mostanában, sokszor nyújtja a kezét, hogy vegyem fel, dugja a kis arcát, hogy pusziljam meg, arcomra tapasztja a kis száját, nála ez a puszi :) aztán ha épp humorzsák kedvében van akkor „rátrombitál” az arcomra :) …és nevetünk…

Imádja, ha végigpuszilgatom minden porcikáját, hangosan kacag hozzá, tolja el a fejem, hogy a következő pillanatban már provokálhassa a következő csiklandozós puszikat :)

Persze van amikor nem humorzsák, hanem méregzsák… olyankor rendesen odacsap… de szerencsére már egyre gyakrabban jön utána a simogatás is bocsánatkérésül.

….ééééés, el ne feledjem, vééégre vette a bátorságot és elindult… rendesen, elengedett kézzel sétálgat. Ha siet, akkor rögtön mászni kezd, még nem jött rá, hogy két lábon gyorsabb :) Nem siette el, bár nem voltam miatta ideges, mert Zozi 16 hónaposan szánta rá magát.

...és ilyen Ő:

Ilyen, mikor alszik :) mindig imádom a nyugodt babapofiját :) Na persze Apa kezében a legédesebb a déli szieszta.

Az egyik nap amíg elkészítettem a reggelijüket és olyan jóóól elvoltak Zozival a mi szobánkban, a művészúr alkotott. A festővászon pedig nem volt más, mint a mi ágyunk lepedője... Tehát ez a kép fogadott:

Nálunk minden fájdalomra, bajra, rosszkedvre gyógyír tud lenni, ha a konyha ablakon kikukucskálhatnak. Általában külön-külön de most nagy volt az egyetértés, avagy két jó testvér egy széken is elfér. Illetve van még egy közös mesenézős és egy oviba indulós kedvenc:

...kb csak erre tudtam/tudok gondolni szombat délután óta...

Ugyanis -egyáltalán nem meglepő módon- Marci is beteg lett... Nem, nem Zozi betegségét kapta el. Valami sokkal durvább csemegét szedett össze... Aftás torokgyulladást... (herpangina)

Az elejéről: tehát szombaton délután kicsit melegebb volt a feje, aznap pedig szinte semmit nem evett... belekukkantottam a szájába -már amennyire engedte- a bal alsó rágófog már fehéren csúcsosodott de még nem tört át. Na erre fogtam, kapott Nurofent, ettől kicsit jobban lett, de estére szinte egyik percről a másikra a 39-es határokat érte el a láza. Szokásos, hűtőfürdő ez Marcinál nem jött annyira be, mert szó szerint végig sivalkodta a kádban töltött időt... utána lázkúp... Az éjszaka borzalmas volt (bár azóta is az) kb negyedóránként ébredt sírva, szinte vigasztalhatatlanul. Éjjel lázkúp ismétlés, mert annyira forró volt a kis teste, és nem is akarok belegondolni sem mennyi lehetett a láza... Vasárnap reggel enyhe láz, rosszkedv, fogacska ugyanúgy... egész nap kézből kézbe adtuk, mikor ki érte... délután szegénykém már úgy sírt, hogy nem nyelte a nyálát sem, csak folyt világnak. Beugrott (átkozom magam, hogy csak akkor) hogy van a hűtőben Cataflam csepp. Kapott belőle, ez picikét enyhített a kínján, még egy halvány mosoly is jutott... Vasárnap éjszaka, nulla alvás, hétfőn reggel irány a doki... "a mégmidokink" már rendelt... Megmutattam Zozit, egészségesnek nyilvánította, majd közölte, hogy másnaptól ovi. Mondtam neki, hogy kérek igazolást a hétre, mert nem viszem. Semmi értelme, hogy a szerintem még nem teljesen egészséges (folyik az orra és köhög) gyereket azonnal megfertőzze valami másik baci... Na ezen egyezkedtünk néhány percet...

Mesélem mi van Marcival, mondom neki, szerintem fájhat a torka is, mert nem nyel le semmit... Nézi Marcit, meghallgatja, belenéz a fülébe, semmi baj, biztosan a foga. (na itt fel tudtam volna rúgni) Kérdezem tőle: a torkát megnézné doktorúr ? Jaaa, tényleg... van egy kis aftás torokgyulladása... Ezt is vírus okozza, gyógyszert nem kapott, adhatom neki a cataflam cseppeket és lázkúpot, ha lázas lenne. Kb 1 hét és rendbe jön...

Így most itthon van Zozi is, szerencsére ő már tényleg klasszisokkal jobban van, Marcikám drágám, pedig küzd. Éhes, de nem tud/nem mer enni. Fáj neki nagyon. Inni is csak akkor iszik, amikor épp hat a gyógyszer, olyankor jókedvű, játszik, mosolyog, de szinte pillanatok alatt átcsap éles fájdalmas sírásba...

Annyira jó lenne tudni, hogy meddig lesz ez így... hányféle bacival/vírussal kell megismerkedniük, hogy ellenállóbbak legyenek? A szívem szakad meg amikor látom a fájdalmukat és segíteni sem tudok, csak ölelem őket. Valakinek ötlete? Jó tanács?

Nati barátnőmtől kaptam. Köszönöm...

Amikor Isten elvesz tőled valami olyat, amihez te nagyon ragaszkodsz, Ő nem büntet téged, hanem lehetőséget ad, hogy helyette sokkal jobbat kapj!

Összpontosíts a következő mondatra: "Isten akarata sosem vezet olyan helyre, ahol az Isteni Kegyelem nem vigyáz rád." Valami jó fog veled történni ma

Csak 22 szó:

"Uram, sétálj át a házamon és vidd el minden aggodalmamat és betegségemet, és kérlek vigyázd és gyógyítsd meg a családomat, a nevedben."

Ez egy tegnap reggeli bejegyzés, amikor még azt hittem csak pár órás lesz a kimaradás...

Naná, most lenne időm blogot írni, amikor a freeblog karbantart…

De nem hagyom ám magam, megírom, és csak bemásolom :)

Semmi különös nem történik velünk… már az sem számít újdonságnak, hogy ismét doki látogatóban voltunk… most Zozikámmal. Kedden hamarabb mentem érte, mert délre vártam az üvegest (van egy ablakunk, ami megrepedt és még a fagyok előtt jó lenne kicserélni) Szóval, ha ebéd előtt hozom el, akkor ¾ 12-kor kikísérik az óvoda kapujába a bejárósokkal együtt. Vártam-vártam, tervezgettem, hogy fog örülni neki, hogy hamarabb hazajöhet, erre az egyik dadus a karjában hozta ki, falfehér arcú, kisírt szemű kicsikémet… Állítólag már tízórai után fájlalni kezdte a hasát, sírdogált egész délelőtt…  (azt már csak zárójelben, hogy azóta is csak azon mérgelem magam, hogy nagyon jól tudják az óvónénik, itthon vagyok, ráadásul kb. 3 perc alatt oda tudok érni, miért nem szóltak, hogy rosszul van a gyerek?) A  karomban hoztam haza, itthon gyorsan ágyba dugtam, hátha csak a kialvatlanság miatt van rosszul. (Marci nagyon sokszor sírt éjszaka, amire most Zozi is felébredt és még mellettem sem tudott elaludni igazán) Reggel még semmi baj nem volt, jóízűen megreggelizett, vidáman nevetgélve ment be a csoportba…

Alvás közben viszont éreztem, hogy egyre forróbb a kis feje, amikor másfél óra múlva felébredt, csak ült az ölemben és sírt, hogy nagyon rosszul van. Lázmérés közben pedig hányni kezdett…  Na gyors telefon, (a "mégmidokink" rendelése már véget ért, de a szomszédos rendelőben a doktornő ellátja az ő betegeit) Anyu jött vigyázni Marcira aki még aludt, nem is akartam felébreszteni, meg nem is akartam betegek közé vinni…  Hát így utólag végiggondolva micsoda szerencse, hogy eszembe jutott a homokozó vödröt vinni magunkkal… a kb. 5 perces utat komplett végighányta a kis Drágám…  Ismét valami vírust kaphatott be… ráadásul most valamiért a hörgői is szűkebbek, kérdezte is a doktornő, nem köhög-e. Nem köhögött… akkor még… Délután sorozatos rosszul létek, estére brutál magas láz, hűtőfürdő, kúpok… Éjszaka megint láz, de reggelre kicsit jobban lett. Éhes, szomjas, hasa nem fáj, de köhög… és most újra megy fel a láza…

…én meg már itt ülök teljes kétségbe esve magamtól:…nem tudok rá vigyázni? …ennyit ér az anyatej védelme? …mit csinálok rosszul?

Nem jutok semmire az új orvos választással sem. Kisváros, kevés orvos, egyik sem túl jó… Illetve az egyik nagyon jó, de az a "mégmidokinkkal" szomszédos rendelőben rendel, és miután egymást szokták helyettesíteni, nem vesznek át beteget a másiktól… na bumm… Jött egy új dokinéni egy másik városból, dicsérik nagyon, ő volt a kiszemelt… azért csak volt, mert az ő rendelője is a "mégmidokinkhoz" fog költözni, és immár hárman fogják egymást helyettesítgetni. Hát ennyi… megállt a tudomány…

Mai kiegészítés: Zozinak egész délután ingázott a láza, estére megint nagyon magas volt... Fél 2-kor mertem elaludni, akkor éreztem először, hogy nem annyira tűzforró... Ma reggel pedig mintha semmi nem történt volna, jókedvű, éhes, szomjas, dumálós :) Ebédre pedig palacsintát rendelt :)